Egy pár mondat erejéig megszakítom a norvég adást, mert muszáj megosztani a következő aprócska kis történetet, különös tekintettel a Cambodian four tagjaira. Apropó, gondolom rájöttetek, hogy időközben kivettem Kati kezéből a laptopot, de izgalomra semmi ok, demoktratikus eszközökkel tettem :) Történt ugyanis, hogy újabb tájföldi taxissal sodort össze a sors Bangkokban, aki a beszállás után néhány másodperccel nekilátott egy olyan akcentusnak, amire egyelőre még nem találtam meg a megfelelő szavakat. Paraméterek: pozicióm bal hatsó ülés, jetleges ébredés után 20 perccel, klíma beállítva 16 fokra, arcba irányítva. És ekkor érkezik az ominózus, bár akkor még teljesen normálisnak mondható kombináció: "Ááá pééé ekkpe-vvéééé" Gondoltam valamelyik ismerősével kezdett el csevegni, ezért homlokomat nem mozdítván az ablakról bámultam tovább a reggeli forgalom kaotikus rendjét... Éppen egy őrült tuktukkos száguldott el mellettünk (gondoltam is Rád Tam) :), amikor ismét elhangzott a fenti "valami", jóval hangosabban, és talán már egy kicsit felém irányítva. Mintha mi sem történt volna, rutinosan nyakig húztam a kardigánom zipzárját (lassan kezdtük elérni az autóban az osloi időjárást), és tettem egy fejkörzést hogy az elfagyott nyakizmok rendeződjenek, amikor is észrevettem a szemem sarkából, hogy emberünk engem néz... tekintet összeakad, ami újabb lökést ad a sőförnek, aki méreteit meghazudtoló erővel (hangsúllyal és hangerővel) zúdítja rám a fenti egyveleget. Ekkor már nem lehettek kétségeim, én vagyok a cél, köszörültem egyet a torkomon, és az esetek 99,99%-ban működő kétbetűvel válaszoltam neki "OK" és mint aki jól végezte dolgát kezdtem volna összeszedni fejben a napi teendőket. Ekkor emberünk előkapott egy tollat és számlatömböt, firkált valamit, majd ugyanazokkal hangokkal kezdte lobogtatni előttem felém fordulva... közben persze haladt a forgalom is, úgyhogy a reggeli kávé egyből megvolt, amikor majdnem elcsaptuk a forgalomirányító embert. Angol!!! Jött a felismerés. És már zakatolt az agyam a megfejtésen... segítség persze volt, mert ekkor már folyamatosan jött a jobb első székről az ismerős kifejezés, neki is fontos lehetett a gyors megoldás. És akkor beugrott, hogy a recepciós mondott valami elkerülő utat, amin hamarabb odaérhetünk a célhoz, de terémészetesen fizetős. Elkerülés, gyorsan .... és igen. express, EXPRESS! Megvolt a kritikus szó. A way jött magától, a számlából pedig gyorsan hozzátettem az I pay-t. Szóval "I pay express way". Az alapdíjban csak a normál út volt benne, a gyorsabbért fizetni kellett, ehhez kérte a megerősítést, hogy mehet... ezután már minden ment, mint a karikacsapás, oda is értünk a helszínre időben. Egyet sajnálok csak, hogy nem sikerült rögzíteni. A végén még névjegykártyát is cseréltünk, legközelebb is vele utazom, nagyon jó fej kis emberke volt :)