2009. február 28., szombat

idelátogatók


Ezt a hetet elég eseménydúsan zártuk. Volt nálunk egy régi pannonos kollega a beszerzésről (mostanában az angoloknak oktatja a mesterséget). Érdekes volt hallani Londonnak egy egészen más oldaláról, illetve a jó kis angol hülyeségekről “Attilás“ köntösben (külön meleg és hideg csap, padlószőnyeg mánia és társai). Ja, és reméljük rendben visszatalált a szállodába az itiner alapján és nem tévedt el ebben az óriási városban.


Csütörtökön egy szuper estét töltöttünk a Telenor stratégiai csoportjának új reménységével :) (ismertebb nevén Virág István) és párjával. Az este folyamán megcsillant főzési tudománya is, befizettem Tast hozzá órákra :) hogy túllépjen a tükörtojáson és teán.



A héten voltam ezen kivül még az itteni kereskedelmi kamara egy előadásán, ahol Hong-Kong, Kina jelenlegi gazdasági helyzetéről esett szó. Sok hasznos információt tudtam meg erről a két országról, többek között azt, hogy Hong-Kongban a GDP 90%-a a szolgáltatóiparból származik.
A prezentációk alapján nem volt túl fényes a kilátás 2009-re, leghamarabb 2010-ben fordulhat meg a trend szerintük.

A múlt heti eseményeket mégis az koronázta meg, hogy felhivtak a chilei nagykövetségről, ahova szintén pályáztam, hogy fáradjak be hétfőn egy személyes interjura. Nagyon feldobott ez a hir :) már alig várom! Beillesztettem még két képet, hogy lássátok mennyire megváltozott az idő valamint a kilátás egy hét alatt az ablakunkból.

2009. február 22., vasárnap

No Alcohol*

*mert ugye a szeszesital-árusítás itt állami monopólium, vagyis bor és tömény csak az erre kijelölt patikákban, az aranynál egy kicsivel magasabb áron vásárolható, sör pedig van ugyan a szupermarketekben, de rendesen a fejedre koppintanak, ha 8 után próbálsz meg a kasszához slisszolni néhány palackkal a kosaradban.

Ezen tapasztalatokkal és ismeretekkel a fejemben kolbászoltunk az ominózus este az egyik áruház élelmiszer osztályán, és csíkra állított szemekkel éppen azon tűnődtem, hogy mi lehet abban a csirkehúsban, aminek 10 dekájáért elkérnek cirka 1000 forintot, amikor is megpillantottam egy palack Cabernet Sauvignon-t, aztán még egyet és még egyet. Óvatosan körbepislantottam, hogy észrevette-e még valaki rajtam kívül a rendszer gyenge láncszemét, és mindenféle feltűnést kerülve elkezdtem bepakolni néhány üveggel. Már a 10. palacknál tartottam, amikor Kati is odacsoszogott érdeklődvén hirtelen támadt nagy búzgóságom felől, és miután beavattam a nagy titokba, alaposabban elkezdte elemezni az írást. Viszonylag gyorsan kiderült, hogy a hiba nem a mátrixban, mind inkább bennünk keresendő, a fő címkén ugyanis elég egyértelműen figyelt a NO ALCOHOL felirat. Hmmmm, ezek után a lendület hipersebességgel csökkent nulla felé, épp csak annyi maradt, hogy a palackokat visszapakoljuk a polcokra, és este a már jól megszokott és kiporciozott napi 4,3cl-nyi jófajta sárgamuskotályt ízlelgettük a vacsorához... és gondolkodtunk, vajon az alkolmentes borban mi lehet a poén? Olyan ez mint a vodka light az ukránoknál? Egyéb tipp, valaki? :)

2009. február 20., péntek

Több százan tüntetnek a globális felmelegedés ellen


Bocs Norsky meg a többiek, de ez nagyon idepasszol :)
A legfrissebb időjárásjelentést a mellékelt képen láthatjátok Norskyn.

Heti esemény: megérkeztek a csomagjaink (juppijé, végre). Gyakorlatilag 3 napja már mást sem teszek, mint pakolok. Na, de a lényeg: most már van magyar édesnemes paprika! A füszereknek és a 20 darab konzervnek örülök legjobban, mert az itteni alapanyagokkal képtelenség a magyar izeket visszaadni. Le a kalappal a szállitocegnek, a 300 kilós küldeményben egyedül egy konyakosmeggy tört el.

2009. február 16., hétfő



Úgy találtam, hogy Norsky a hóemberünk, a legalkalmasabb mérőeszköz arra, hogy megmérjem mennyi hó esik a mostanában! Bal oldalon egy múlt heti portré, jobb oldalon egy friss mai portré található :)

2009. február 15., vasárnap

Egy pár mondat erejéig megszakítom a norvég adást, mert muszáj megosztani a következő aprócska kis történetet, különös tekintettel a Cambodian four tagjaira. Apropó, gondolom rájöttetek, hogy időközben kivettem Kati kezéből a laptopot, de izgalomra semmi ok, demoktratikus eszközökkel tettem :) Történt ugyanis, hogy újabb tájföldi taxissal sodort össze a sors Bangkokban, aki a beszállás után néhány másodperccel nekilátott egy olyan akcentusnak, amire egyelőre még nem találtam meg a megfelelő szavakat. Paraméterek: pozicióm bal hatsó ülés, jetleges ébredés után 20 perccel, klíma beállítva 16 fokra, arcba irányítva. És ekkor érkezik az ominózus, bár akkor még teljesen normálisnak mondható kombináció: "Ááá pééé ekkpe-vvéééé" Gondoltam valamelyik ismerősével kezdett el csevegni, ezért homlokomat nem mozdítván az ablakról bámultam tovább a reggeli forgalom kaotikus rendjét... Éppen egy őrült tuktukkos száguldott el mellettünk (gondoltam is Rád Tam) :), amikor ismét elhangzott a fenti "valami", jóval hangosabban, és talán már egy kicsit felém irányítva. Mintha mi sem történt volna, rutinosan nyakig húztam a kardigánom zipzárját (lassan kezdtük elérni az autóban az osloi időjárást), és tettem egy fejkörzést hogy az elfagyott nyakizmok rendeződjenek, amikor is észrevettem a szemem sarkából, hogy emberünk engem néz... tekintet összeakad, ami újabb lökést ad a sőförnek, aki méreteit meghazudtoló erővel (hangsúllyal és hangerővel) zúdítja rám a fenti egyveleget. Ekkor már nem lehettek kétségeim, én vagyok a cél, köszörültem egyet a torkomon, és az esetek 99,99%-ban működő kétbetűvel válaszoltam neki "OK" és mint aki jól végezte dolgát kezdtem volna összeszedni fejben a napi teendőket. Ekkor emberünk előkapott egy tollat és számlatömböt, firkált valamit, majd ugyanazokkal hangokkal kezdte lobogtatni előttem felém fordulva... közben persze haladt a forgalom is, úgyhogy a reggeli kávé egyből megvolt, amikor majdnem elcsaptuk a forgalomirányító embert. Angol!!! Jött a felismerés. És már zakatolt az agyam a megfejtésen... segítség persze volt, mert ekkor már folyamatosan jött a jobb első székről az ismerős kifejezés, neki is fontos lehetett a gyors megoldás. És akkor beugrott, hogy a recepciós mondott valami elkerülő utat, amin hamarabb odaérhetünk a célhoz, de terémészetesen fizetős. Elkerülés, gyorsan .... és igen. express, EXPRESS! Megvolt a kritikus szó. A way jött magától, a számlából pedig gyorsan hozzátettem az I pay-t. Szóval "I pay express way". Az alapdíjban csak a normál út volt benne, a gyorsabbért fizetni kellett, ehhez kérte a megerősítést, hogy mehet... ezután már minden ment, mint a karikacsapás, oda is értünk a helszínre időben. Egyet sajnálok csak, hogy nem sikerült rögzíteni. A végén még névjegykártyát is cseréltünk, legközelebb is vele utazom, nagyon jó fej kis emberke volt :)

2009. február 12., csütörtök

kudarc

Ma megvolt az első kudarcélmény. Nem találtam oda egy rendezvényre. Délre voltam hivatalos, már előtte egy negyed órával ott is voltam, de sehol senki. Sehol semmilyen kiirás vagy tábla. Recepció sem volt. Fél óra elteltével úgy döntöttem eljövök :(

2009. február 11., szerda

Gyönyörü szép, rendezett város, főleg, ha kisüt a nap. A hőmérséklet óránként változik, igy nehéz előre megsaccolni. Reggelente átlagosan minusz 6-10 fok van, délben, koradélután pedig már plusz 2, 3. Múlt héten legalább fél méternyi hó esett igy nagyon szép fehér takaró boritja a várost. Ahhoz képest, hogy otthon mindenki részvétét fejezte ki, hogy milyen sötét lesz errefelé, több napsütést láttam az elmúlt egy héten, mint otthon egész januárban :)))))
A lakás, amit bérlünk nagyon jó, otthonos. Minimál bútorzat van, de nagyon jó az elrendezése. A hétvégén (vasárnap este) kipróbáltuk a kandallónkat, hát persze hogy elindult a füstjelző :) Gondolom a lakók is felébredtek, de senki sem mert bekopogni. Igazából látvány az egész, csak speckó fát lehet benne égetni, ami nem füstöl. Kicsit macerás...


Az árak a csillagos egek. Főképp a húsféleségek. 200 gramm csirkemellért képesek 3000 Ft-t is elkérni. De a sarki ide vándorolt hamburgerest sem kell sajnálni: sült krumpli ketchuppel 1500 Ft alapból. Voltunk hétvégén egy bevásárlóközpontban. Ilyenkor mindenhol leértékelés van. Csak azt nem irják ki, hogy mennyiröl értékelik le az adott árut. Hiába van kiirva, hogy minusz 50, 70 % engem ez nem vesz rá arra, hogy bemenjek a boltba. Lehet, hogy ez para, de lehet, hogy kulturális különbség ;) Tudtátok, hogy ahhoz, hogy behajthassatok Osloba kocsival fizetni kell autópályamatricát? Nincsenek fizetőkapuk, viszont kamera figyeli mindenhol. Ha nem fizetsz, hó végén jön a számla...
Röviden ennyi jutott must eszembe. Örülük, hogy van már internetünk, mert eddig eléggé el voltam zárva a külvilágtól... Tas is majd hozzá fog szólni a bloghoz, ha lesz egy kis ideje ;) Addig is puszi mindenkinek!
Hello mindenki!

Többen is javasoltátok, hogy érdemes lenne a blogirással megprobálkoznom. Ime itt az első bejegyzés. A helyesiras eleg hianyos lesz, mert az angol billentyüzeten nem mindig találom meg a magyar karaktereket.

Hol is kezdjem?
Február 1-én megérkeztem Norvégiába. Az út sima volt, szerencsére. Nem volt semmilyen turbulencia, uh most kellemes élmény él bennem a repülésről. Remélem ez egy ideig meg is marad :)