Bababarát Oslo

Nimród kisfiunk révén elkezdtünk megismerkedni Norvégiának egy másik oldalával. A norvégok egyik legszembeötlőbb tulajdonsága számunkra, hogy az energiaszintjük az átlag európai duplája, ami baba esetén sem vész el, csak átalakul :). Oslo bővelkedik baba-mamás programokban; eddig nem találkoztam olyan anyukával, aki legalább egy programra ne járt volna.

Van pl. 'babysinging': viccesen hangzik, hogy a kisbabák énekelnek, valójában ezt az anyukák teszik, ami persze nem feltétlenül jobb, tekintve a babák reakcióját, akik egy ideig élvezik - legalábbis elkamilláznak - aztán fokozatosan emelkedő decibellel jelzik, hogy ők is be akarnak kapcsolódni. A lényeg viszont, hogy ideális helyszínt nyújt, hogy közösségben legyen az ember. Nimród imádja és alig várja a következő alkalmat. Legalábbis a szülei így gondolják :)

Aztán van pl. baba-mama pilates. Erre is járunk. Itt a babák egy matracon fekszenek mellettünk, míg mi csináljuk a tornagyakorlatokat.

És már voltunk babaúszáson is. Ebben ugyan nem volt semmi szervezettség, mert annyi volt mindösszesen az instrukció, hogy "ott a medence, itt a baba, közelítsük őket addig egymáshoz, amíg össze nem érnek. Ha nem lesz vizes a gyerek 5 percen belül, akkor gond van, menjünk vissza a kiindulási ponthoz". Nimród persze vizes lett 5 percen belül, és nagyon élvezte a mártózást, kivéve amikor egy-két nagyobb gyerek jól arcon nem teremtette egy jó adag vízzel...

Van továbbá egy olyan szerveződés, hogy barselgruppe, amit a helyi önkormányzat szervez az egy időben szült anyukáknak. Meghívnak mindenkit egy közös beszélgetésre, ahol a szülésről, szoptatás élményeiről cserélünk eszmét, aztán utána már rajtunk múlik, hogy hol és mikor találkozunk. A kezdeti löketet minden esetre jó, hogy megadják. Itt sikerült megismerkednem egy francia lánnyal lásd kép, aki japán férjével él itt kint Norvégiában.

Ami nagyon nagy könnyebbség, hogy szoptatni bárhol, bármely padon, kávézóban stb. lehet és teszik is az anyukák. Nem szégyenlősködnek, elő a cici, rá a baba és hát a környezet számára ez olyan természetes, mint 10 fokban kabriolettel száguldozni :)

A bejegyzés zárásaként csemegének csatoltam még néhány képet az idei nemzeti napról (a képen mellettünk a chilei konzul fiával) illetve Nimród első norvég kirándulásáról.

2010 kezdet

Legutolsó bejegyzésünk óta annyi minden történt. Fontosság nélkül, csak ahogy kizúdul a fejemből, először is sikerült az anyukáknak rávenniük az apukákat, hogy keressék fel gyermekeiket ezen a jeges - mostanság hamus - vidéken. És hogy mennyire jeges és hamus arról tanúskodjanak a képek.

2009-től méltó módon búcsút vettünk, az új évet már mint férj és feleség köszöntöttük, és vártuk a trónörökös érkezését.

Kilenc hónapnyi sötétben bujkálás után aztán kisfiunk, Nimród, januárban úgy gondolta, hogy most már nagyon kíváncsi a kinti életre és nagy barna szemekkel és jó sok hajjal 2010-től átvette az irányítást. Akaratereje már a hasamban megmutatkozott mert Tast szó szerint éppen hogy a felszállás előtt a repülőről 'rendelte' vissza :)
Az év eleje elég ingázós volt, de aztán áprilistól együtt a család Norvégiában. Nimród jól viselte második repülőútját, (egyszer ugyanis már utazott a pocakban) végig fent volt a repülőn, nézelődött. Egyedül a reptéren volt egy kis kalamajka - a babakocsit csak GPS-szel sikerült megtalálni, illetve két biztonsági ajtó közé ragadtam babakocsistul, bőröndöstül -, de szerencsére az apuka megjelenésével helyreállt az egyensúly és a kapu is kinyílt.

Mióta itt vagyunk volt részünk pár 2 fokos, esős napban, ami kicsit elkedvtelenített, de szerencsére másfél hete itt is beköszöntött a tavasz, ragyog a nap és töltődünk :)

Kicsi fiunk megkapta a kötelező oltásokat, azóta ő is egyre mosolygósabbra veszi a figurát, sőt a minap egy babarendezvényen már 'énekelt' is - szép hangja van, csak egyelőre még egy kicsit monoton :)