A legutolsó bejegyzés óta eltelt ugyan néhány hónap, ez azonban nem jelenti, hogy eseménytelenül telt az év hidegbe forduló utolsó negyede. Nikiék távozása hagyott ugyan némi űrt - főleg Nimród 'emlegette' a lányokat még jó pár napig 
-, hamar itt volt azonban a pillanat, hogy betoppantak Eszti barátnőmék, akik nemcsak jó sok kellemes pillanatot, hanem szép napsütéses napokat is hoztak magukkal. Na jó, az igazsághoz hozzátartozik, hogy egyszer azért sikerült 
nekik is bőrig ázni, de azt hiszem enélkül nem is lenne igazi egy norvégiai kirándulás :) bergeni élménybeszámolójuk tovább erősítette elhatározásunkat, hogy meglátogassuk mi is ezt a csodálatos kisvárost, idén végre megpróbáljuk ezt megejteni.
Esztiék után hamarosan engem is hazavitt a honvágy (meg a 10éves érettségi találkozó), ami persze ahogy ez lenni szokott nem volt több két szempillantásnál és már ismét itt volt
am.
Tas szüleivel ép
pen a fordítottja történt, kiruccantak Norvégiába - na persze nem feltétlenül csak a fjordok és gleccserek vonzották őket, mintsem régen látott unokájuk, aki mondanom sem kell nem tiltakozott nagyon a nagyszülői szeretet ellen :)
November a szokásos hidegedő, szürke esős napokat hozta, miközben Tas melegebb éghajlaton - India, Tájföld (szegény... :) ) próbálta a telenoros babérokat dédelgetni. November végén aztán - most már a teljes család - elkezdtünk kics
it lélekben is a Karácsonyra készülni... illetve elkezdtünk volna, ha nem csap be egy jó kis lázas gyomor virus, na de aztán csak kijöttünk ebből is.
Idén jó korán leesett az első hó, így hát nekünk sem kellett
több, vettük a szánkót és felhúztunk a Holmenkollenre, ahol - bár a körülmények nem voltak ideálisak, tekintve a -10 fokot és szelet - Nimród begyűjtötte az első szánkós élményét szülei feszült kontrollja mellett.
Hazautazásunk előtti napon Tastól és Edittől egy nagyon kedves meglepetést kaptam, Edit bevállalta Nimródka felügyeletét az estére, így egy jó kis városnézé
ses, vacsorázós programmal (a Sas hotel 34-emeleti étteremében) tudtunk elköszönni Tassal 2010-től. Fantasztikusan éreztem magam!
-, hamar itt volt azonban a pillanat, hogy betoppantak Eszti barátnőmék, akik nemcsak jó sok kellemes pillanatot, hanem szép napsütéses napokat is hoztak magukkal. Na jó, az igazsághoz hozzátartozik, hogy egyszer azért sikerült 
nekik is bőrig ázni, de azt hiszem enélkül nem is lenne igazi egy norvégiai kirándulás :) bergeni élménybeszámolójuk tovább erősítette elhatározásunkat, hogy meglátogassuk mi is ezt a csodálatos kisvárost, idén végre megpróbáljuk ezt megejteni.Esztiék után hamarosan engem is hazavitt a honvágy (meg a 10éves érettségi találkozó), ami persze ahogy ez lenni szokott nem volt több két szempillantásnál és már ismét itt volt
am.Tas szüleivel ép
pen a fordítottja történt, kiruccantak Norvégiába - na persze nem feltétlenül csak a fjordok és gleccserek vonzották őket, mintsem régen látott unokájuk, aki mondanom sem kell nem tiltakozott nagyon a nagyszülői szeretet ellen :)November a szokásos hidegedő, szürke esős napokat hozta, miközben Tas melegebb éghajlaton - India, Tájföld (szegény... :) ) próbálta a telenoros babérokat dédelgetni. November végén aztán - most már a teljes család - elkezdtünk kics
it lélekben is a Karácsonyra készülni... illetve elkezdtünk volna, ha nem csap be egy jó kis lázas gyomor virus, na de aztán csak kijöttünk ebből is.Idén jó korán leesett az első hó, így hát nekünk sem kellett
több, vettük a szánkót és felhúztunk a Holmenkollenre, ahol - bár a körülmények nem voltak ideálisak, tekintve a -10 fokot és szelet - Nimród begyűjtötte az első szánkós élményét szülei feszült kontrollja mellett.Hazautazásunk előtti napon Tastól és Edittől egy nagyon kedves meglepetést kaptam, Edit bevállalta Nimródka felügyeletét az estére, így egy jó kis városnézé
ses, vacsorázós programmal (a Sas hotel 34-emeleti étteremében) tudtunk elköszönni Tassal 2010-től. Fantasztikusan éreztem magam!
