félelmetes de nagyon élvezetes

Múlt héten nagy fába vágtuk a fejszénket. Elhatároztuk mi is megmásszuk a Kjerag sziklát. Kjerag, a turistakönyvekből sokak számára jól ismert norvég attrkció, egy meseszép fjord felett fekszik 1000 méterre, gyakorlatilag két szikla közé beszorult kö, alatta pedig a szakadék.
Egyedül nem biztos, hogy nekivágtunk volna. Szerencsére nem is volt szükség egymás biztatására, mert idelátogató barátaink, egytől egyig elszántak voltak a nagy próbatételre. Végül 3-an indultunk neki (Norbi, Tas és én) a norvégok által is 'hard'nak titulált hegyi túrának, míg Anita és Laca lent maradtak a bárányok társaságában (a végére egész jól összehaverkodtak). Szerencsésen, épen 3-an vissza is tértünk. Összesen 6 órás túra volt és a végére teljesen összerogytunk. Bár megfogadtam, hogy felmászom a köre, mire odaértünk minden bátorságom elszállt, uh végül nem mertem rálépni. Azt azért hozzátenném, hogy a fiúknál is látható, hogy nem öszinte a mosolyuk. A képek magukért beszélnek.
Ja igen, jut eszembe, amikor odaértünk, azt hittem tömeges szekta öngyilkosságnak vagyok szemtanúja, egyszerre 3 ember ugrott le a mélybe. Kiderült bázisugrók, hihetetlen ...sokkolt a látvány

Szállásunk nem messze, "csupán" 5 és fél órára Oslotól, egy eldugott madár se látta területen volt. A kert vége közvetlenül egy tóba lógott, a másik oldalon pedig egy jó nagy hegy magasodott fölénk. Az időjárás meghazudtolta önmagát, mert 3 egész napig sütött a nap, ez itt meglehetősen ritka - állítólag. Ja és még éjfélkor világos volt (amit látogatóink, különösen Norber', nehezen tudtak feldolgozni :). Csodálatos, élményekkel teli hetet hagytunk magunk mögött. Talán kompenzálta a súlyosabb konzuli eseteket is, amik meglehetősen sok energiát bírnak elszívni... :)

anyu itt

Helyszíni tudósításunk kicsit szünetelt az elmúlt időszakban, de mentségemre szóljon, hogy nem a lustaság áll a háttérben. Minden úgy kezdődött, hogy ide látogatott anyukám :)
Végre valami életjel otthonról! 3 napos kiruccanása (szerencsére vagy balszerencsére döntse el mindenki magának) végül 5 naposra sikeredett, mert újabb tanulópénz árán ugyan, de megtanultuk, hogy az, hogy valahová leszáll a gép még nem azt jelenti, hogy ugyanonnan száll is föl (legalábbis Norvégiában) :)
Hétvégén nekiindultunk Norvégia középső részének. Egy kis faházban szálltunk meg, egy síközpont aljában, mivel nyár van, most nincsen hó. Az útbaigazítás, mely szerint "menj előre, a piros háznál kanyarodj be balra és a 3- kis faház lesz az", nem tűnt bonyolultnak, de miután a helyszínen kb. 3 tucat házra illett a leírás, vakartuk a fejünket... Hála azonban a világos éjszakáknak még éjfél előtt rátaláltunk, és a fáradságos út után kárpótolt a komfortos belső és a gyakorlatilag hangár méretű fürdő :)
Másnap ellátogattunk Borgundba, ahol egy XII században épült fa templomot (alias stave church kínai motívumokkal, lőrés ablakokkal és padló alatti temetkezőhellyel a viking kor hanyatlása utáni időszakból) csodálhattunk meg, mindezt pazar környezetben. Az időjárás volt a hab a tortán, amely mindenféle korábbi esetleges tévképet (hideg ország blabla) lerombolt a 26 fokkal és végig tűző napsütéssel. Gyengébb idegzetűek ezt a részt ugorják át.... szóval Tasnak még egy kis leégést is sikerült összeszednie... meg is mártózott gyorsan a habokban, na jó mondjuk úgy, hogy vett egy lábfürdőt :)

Irány a vidámpark!

Telenor, jó szokásához híven (állítólag) idén is a vidámparkba szervezte a családi napot. Szerencsére a család definíciója itt elég tág, így fullon volt a park, amely nem szűkölködött érdekes, és szerfelett vizes kalandokban (a képek azt hiszem magukért beszélnek) :) Istvánék bevállalták az első sort a hajós mókában, készült is a f ogáról egy szép panorámafelvétel a legjobb résznél. A képen látható hullámvasutat is kipróbáltam, mit mondjak, nem aludtam el rajta. A szokásos vánszorgós felmenetet követően volt két felkavaró hullámvölgy, ami tekintve, hogy 10 éve nem voltunk vidámparkban leporolta az adrenalinszintet. A napot a jó kis norvég hotdoggal zártuk (egész pontosan ("pölse med brö"), és a végére még egy fincsi goffri is jutott. Na persze a két és fél óra éppenhogycsak a móka belekóstolására volt elég, úgyhogy remélem még visszatérünk a nyár folyamán :)

újra itt

Rövid hazaruccanásunkat követően ismét visszatértünk e fagyos vidékre. Pont azalatt az egy hét alatt míg nem voltunk kitavaszodott így alig ismertünk rá Oslóra mikor leszálltunk. Szép zöldek a fák, de a látszat megtévesztő, mert reggelente még mindig 4,5 fok van.
Az időjárás nagyon szeszélyes, naponta 4szer 5ször változik, úgyhogy ha reggel borús időre ébredünk még zárhatjuk szép napsütéssel a napot. Hétvégén Fredrikstad-ot látogattuk meg. Kicsit gyorsra sikeredett a látogatás, mert akkora szél volt, hogy Tas szélkabátjával és egy megfelelő deszkával simán mehettünk volna vitorlázni. Tegyük hozzá, hogy azért ki lehet bírni ezt az időt is, ha az ember norvégnak születik, mert történetesen egy helyi menyasszony válpántos ruhában fotozkodott és a legkisebb jeleit sem mutatta a megfagyásnak :) (ja, és gyorsan, mielőtt megpróbálna bárki belelátni egy norvég párt az alábbi képbe, ők már kedves honi barátok egy gyönyörű magyar kastély kertjében).
Mint írtam ez az egy hét otthon nagyon gyorsan eltelt és nagyon kevés volt mindenre. Voltak kellemetlen pillanatok (pl. az adóbevallás elkészítése az új java alapú csodafejlesztéssel nem volt éppen gyaloggalopp),
de azért szerecsére a vidámabb részek domináltak.
Volt két örökös hűségfogadás, offisz vacsi némi krumplipálesszal fűszerezve és mély eszmecserék a Basa család legkisebb unokahúgával, Jázminnal :)

Bocsok

Gondoltunk egyet és meglátogattuk a múltkor talált házi kedvencünk hús és vér rokonait. Nem kellett sokat utaznunk, csupán két és fél órát és össze is futottunk velük az erdőben.
Na jó, nem egészen a vadonban, hanem egy vadasparkban találkoztunk velük és volt közöttünk szerencsére egy kerítés is.


Mint kiderült már nem alszanak téli álmot és délután két kis bocs is előkandikált a barlangból. Nagyon édesen bunyóztak egymással, meg is örökítettem őket nyomban.




A másik képen pedig egy kis sünit láthattok, amit az állatgondozó vitt körbe a parkban, hogy meg lehessen dögönyözni.

God påske! Kellemes húsvéti ünnepeket!

Két napja nem kényeztet el minket az időjárás, legalábbis Oslóban. Mindezt a Google műholdfelvételei is megerősítették, na de sebaj, elég nagy országról lévén szó, bíztunk benne, hogy azért lesz néhány napsütötte rész a húsvéti pihire.
Fogtuk tehát magunkat, nekiindultunk délnek és tettünk egy rövid túrát az egyébként páratlan szépségű Oslo fjord nyugati és keleti felén.


Ha nem is magyarországi hőfokkal, de igen-igen sok napsütéssel sikerült mindezt összehozni. Elsétáltunk Munch nyári "villájahoz", ami szerencsére semmiben sem hasonlított sikoly című alkotásához.
Egy tipikus partmenti hangulatos, sárga kis faházikó természetesen gyönyörű panorámával.


Majd túráztunk egy nagyot a haldeni várromoknál, egészen pazar erődítmény rendszert hoztak össze a svéd határ mentén, ahol több évszázadon keresztül csépelték egymást és próbálták tologatni a határvonalat, pontosan 1905-ig (érdekes, hogy még ekkor is erősítették a várat, és a munkát csak a békeszerződés aláírásával hagyták abba).



Figyelemre méltó továbbá az is, hogy a várat egyszer sem foglalták el hosszú története alatt. Néhány kép ízelítőnek :)

három téma

Miután a hóemberünk szép lassan eldiffundált a tavasz bekövetkeztével, a sors úgy hozta, hogy munkába menet megpillantottam az egyik kuka tetején a következő szőrmés kisállatot. Rögtön belopta magát a szívembe és nem hagyhattam ott. Mára már átesett egy alapos agy és bundamosáson, de még nem mutatkozik új irhájában a webcam előtt, mert szárad a fürdőszobában ;)
Más: Ma kimentem Fornebube, ott ebédeltem és képzeljétek el kivel találkoztam: Baksaas-szal (Telenor vezér) méghozzá a forgóajtóban! Ha Tas nem mondja biztosan észre sem veszem :)
Mikor hazaértem egy pillanatra megállt bennem az ütő a következő hír hallatán, szerencsére sikerült kiderítenem, hogy apukám rendben van és nem őt érte a támadás.

http://index.hu/bulvar/2009/04/01/kiraboltak_egy_magyar_diplomatat_mexikovarosban/