félelmetes de nagyon élvezetes

Múlt héten nagy fába vágtuk a fejszénket. Elhatároztuk mi is megmásszuk a Kjerag sziklát. Kjerag, a turistakönyvekből sokak számára jól ismert norvég attrkció, egy meseszép fjord felett fekszik 1000 méterre, gyakorlatilag két szikla közé beszorult kö, alatta pedig a szakadék.
Egyedül nem biztos, hogy nekivágtunk volna. Szerencsére nem is volt szükség egymás biztatására, mert idelátogató barátaink, egytől egyig elszántak voltak a nagy próbatételre. Végül 3-an indultunk neki (Norbi, Tas és én) a norvégok által is 'hard'nak titulált hegyi túrának, míg Anita és Laca lent maradtak a bárányok társaságában (a végére egész jól összehaverkodtak). Szerencsésen, épen 3-an vissza is tértünk. Összesen 6 órás túra volt és a végére teljesen összerogytunk. Bár megfogadtam, hogy felmászom a köre, mire odaértünk minden bátorságom elszállt, uh végül nem mertem rálépni. Azt azért hozzátenném, hogy a fiúknál is látható, hogy nem öszinte a mosolyuk. A képek magukért beszélnek.
Ja igen, jut eszembe, amikor odaértünk, azt hittem tömeges szekta öngyilkosságnak vagyok szemtanúja, egyszerre 3 ember ugrott le a mélybe. Kiderült bázisugrók, hihetetlen ...sokkolt a látvány

Szállásunk nem messze, "csupán" 5 és fél órára Oslotól, egy eldugott madár se látta területen volt. A kert vége közvetlenül egy tóba lógott, a másik oldalon pedig egy jó nagy hegy magasodott fölénk. Az időjárás meghazudtolta önmagát, mert 3 egész napig sütött a nap, ez itt meglehetősen ritka - állítólag. Ja és még éjfélkor világos volt (amit látogatóink, különösen Norber', nehezen tudtak feldolgozni :). Csodálatos, élményekkel teli hetet hagytunk magunk mögött. Talán kompenzálta a súlyosabb konzuli eseteket is, amik meglehetősen sok energiát bírnak elszívni... :)