Long time no blog

Mielőtt belevágnék a legfrissebb történésekbe kicsit visszaugrunk időben, ugyanis nem számoltunk be a május 17-i nemzeti ünnepről. A lényeg, hogy ekkor ünneplik az elszakadásukat Svédországtól, egyfajta independence day norvég módra és aznap mindenki (értsd ezalatt felnőtt, gyerek, nagypapa, nagymama, kutya, macska, lazac stb.) a helyi népviseleti kosztümben kivonul a főtérre a királyi palota elé és ott zászlókat lenget a felvonuló kisiskolások örömére. Egyedül néhány eltévedt turistán lehet látni más öltözéket (kisestélyi, frakk, rossz esetben csak öltöny..), viszont nota bene farmerben iszonyú ciki utcára lépni még turistaként is. Persze felvonulás mellett azért megy a "töltögetés" is napközben (aminek most külön apropója volt, mert norvég nyerte pont az előző napi táncdalfesztivált), és hát estére már elég nehezen tartják magukat a járdán. Szerencsére az utcákról ilyenkor ki vannak tiltva az autók, szóval nagy veszély nincs, maximum megkóstolják a betont... ;)

Ami szintén a legutóbbi bejegyzésünk óta történt, hogy István barátnője meghívott minket a családi szigetükre, hogy ezáltal is közelebb kerüljünk a norvég világhoz. Na most ez olyan sziget, amit csak csónakkal vagy kisebb hajóval lehet megközelíteni. Szerencsére épp arra vitorlázott egy ismerősük és kidobott minket a célállomáson. Nagyon hangulatos kis szigetecskét ismerhettünk meg, kb. 5 család lakik rajta ('kind of' rokonok). Ossze (István barátnője) kedves házigazda lévén éjfélkor még felajánlotta, hogy megmutatja nekünk a sziget legszebb pontját, ami kb. fél óra séta. A lelkes kis csapat neki is vágott szandálban/papucsban a túrának. Noha se világítás, se út nincs a szigeten, nem tűnt túl nagy kihívásnak a dolog. Történt azonban, hogy hirtelen megláttunk egy tehéncsordát, amikről - miután jobban szemügyre vettük őket - kiderült, hogy bikák. Ekkor már érezhetően feszültebb lett a légkör, de a hatfős csapat valamennyire rendezett sorai akkor bomlottak fel végleg, amikor az egyik bika kiszúrt minket és ennek jelét is adta egyfajta közeledés formájában. Társai, gondolván, hogy ha lehet futni, minek sétálnának, elindultak felénk rohamléptekben. A kezdeti pánik gyorsan átcsapott rémült káoszba és párokba verődve, meglehetősen koordinálatlan futómozdulatokat és hangokat kiadva próbáltuk a bikák közeledésének irányát széttörni. Ez sikerült is, de visszafelé már nem vállaltuk be ugyanezt az utat, mert azt a "srácok" lezárták, és nem volt kedvünk vörös kendős lobogtatós játékot játszani velük :) Na, de a lényeg, hogy sikerült megnézni a sziget mellesleg tényleg páratlan másik felét, és bár a visszafelé hajókázás sem volt gyalog-galopp, nagyon jó kis kalandos napot hagytunk magunk mögött.

Múlt hétvégén meguntuk, hogy egyfolytában csak esik és csak esik és átugrottunk 2 napra Göteborgba. A változatosság kedvéért itt is esett :) Az időjárás ellenére nem unatkoztunk, és sikerült kicsit beleszagolni ennek a nagyon szép, lüktető városnak a világába. A szórakozóhelyek, bárok telis-tele fiatalokkal, pezsgő élet az utcákon :)

Aztán végezetül, de nem utolsó sorban a múlt héten meglátogatott minket Soda barátunk és kis családja. Csupán egy hosszú hétvégére jöttek, ami szintén nem volt túl száraz, de nem kis mértékben a két kis lurkónak köszönhetően elég mozgalmas programokat hoztunk össze. Részletek folyt. köv.