Long time no blog

Mielőtt belevágnék a legfrissebb történésekbe kicsit visszaugrunk időben, ugyanis nem számoltunk be a május 17-i nemzeti ünnepről. A lényeg, hogy ekkor ünneplik az elszakadásukat Svédországtól, egyfajta independence day norvég módra és aznap mindenki (értsd ezalatt felnőtt, gyerek, nagypapa, nagymama, kutya, macska, lazac stb.) a helyi népviseleti kosztümben kivonul a főtérre a királyi palota elé és ott zászlókat lenget a felvonuló kisiskolások örömére. Egyedül néhány eltévedt turistán lehet látni más öltözéket (kisestélyi, frakk, rossz esetben csak öltöny..), viszont nota bene farmerben iszonyú ciki utcára lépni még turistaként is. Persze felvonulás mellett azért megy a "töltögetés" is napközben (aminek most külön apropója volt, mert norvég nyerte pont az előző napi táncdalfesztivált), és hát estére már elég nehezen tartják magukat a járdán. Szerencsére az utcákról ilyenkor ki vannak tiltva az autók, szóval nagy veszély nincs, maximum megkóstolják a betont... ;)

Ami szintén a legutóbbi bejegyzésünk óta történt, hogy István barátnője meghívott minket a családi szigetükre, hogy ezáltal is közelebb kerüljünk a norvég világhoz. Na most ez olyan sziget, amit csak csónakkal vagy kisebb hajóval lehet megközelíteni. Szerencsére épp arra vitorlázott egy ismerősük és kidobott minket a célállomáson. Nagyon hangulatos kis szigetecskét ismerhettünk meg, kb. 5 család lakik rajta ('kind of' rokonok). Ossze (István barátnője) kedves házigazda lévén éjfélkor még felajánlotta, hogy megmutatja nekünk a sziget legszebb pontját, ami kb. fél óra séta. A lelkes kis csapat neki is vágott szandálban/papucsban a túrának. Noha se világítás, se út nincs a szigeten, nem tűnt túl nagy kihívásnak a dolog. Történt azonban, hogy hirtelen megláttunk egy tehéncsordát, amikről - miután jobban szemügyre vettük őket - kiderült, hogy bikák. Ekkor már érezhetően feszültebb lett a légkör, de a hatfős csapat valamennyire rendezett sorai akkor bomlottak fel végleg, amikor az egyik bika kiszúrt minket és ennek jelét is adta egyfajta közeledés formájában. Társai, gondolván, hogy ha lehet futni, minek sétálnának, elindultak felénk rohamléptekben. A kezdeti pánik gyorsan átcsapott rémült káoszba és párokba verődve, meglehetősen koordinálatlan futómozdulatokat és hangokat kiadva próbáltuk a bikák közeledésének irányát széttörni. Ez sikerült is, de visszafelé már nem vállaltuk be ugyanezt az utat, mert azt a "srácok" lezárták, és nem volt kedvünk vörös kendős lobogtatós játékot játszani velük :) Na, de a lényeg, hogy sikerült megnézni a sziget mellesleg tényleg páratlan másik felét, és bár a visszafelé hajókázás sem volt gyalog-galopp, nagyon jó kis kalandos napot hagytunk magunk mögött.

Múlt hétvégén meguntuk, hogy egyfolytában csak esik és csak esik és átugrottunk 2 napra Göteborgba. A változatosság kedvéért itt is esett :) Az időjárás ellenére nem unatkoztunk, és sikerült kicsit beleszagolni ennek a nagyon szép, lüktető városnak a világába. A szórakozóhelyek, bárok telis-tele fiatalokkal, pezsgő élet az utcákon :)

Aztán végezetül, de nem utolsó sorban a múlt héten meglátogatott minket Soda barátunk és kis családja. Csupán egy hosszú hétvégére jöttek, ami szintén nem volt túl száraz, de nem kis mértékben a két kis lurkónak köszönhetően elég mozgalmas programokat hoztunk össze. Részletek folyt. köv.

félelmetes de nagyon élvezetes

Múlt héten nagy fába vágtuk a fejszénket. Elhatároztuk mi is megmásszuk a Kjerag sziklát. Kjerag, a turistakönyvekből sokak számára jól ismert norvég attrkció, egy meseszép fjord felett fekszik 1000 méterre, gyakorlatilag két szikla közé beszorult kö, alatta pedig a szakadék.
Egyedül nem biztos, hogy nekivágtunk volna. Szerencsére nem is volt szükség egymás biztatására, mert idelátogató barátaink, egytől egyig elszántak voltak a nagy próbatételre. Végül 3-an indultunk neki (Norbi, Tas és én) a norvégok által is 'hard'nak titulált hegyi túrának, míg Anita és Laca lent maradtak a bárányok társaságában (a végére egész jól összehaverkodtak). Szerencsésen, épen 3-an vissza is tértünk. Összesen 6 órás túra volt és a végére teljesen összerogytunk. Bár megfogadtam, hogy felmászom a köre, mire odaértünk minden bátorságom elszállt, uh végül nem mertem rálépni. Azt azért hozzátenném, hogy a fiúknál is látható, hogy nem öszinte a mosolyuk. A képek magukért beszélnek.
Ja igen, jut eszembe, amikor odaértünk, azt hittem tömeges szekta öngyilkosságnak vagyok szemtanúja, egyszerre 3 ember ugrott le a mélybe. Kiderült bázisugrók, hihetetlen ...sokkolt a látvány

Szállásunk nem messze, "csupán" 5 és fél órára Oslotól, egy eldugott madár se látta területen volt. A kert vége közvetlenül egy tóba lógott, a másik oldalon pedig egy jó nagy hegy magasodott fölénk. Az időjárás meghazudtolta önmagát, mert 3 egész napig sütött a nap, ez itt meglehetősen ritka - állítólag. Ja és még éjfélkor világos volt (amit látogatóink, különösen Norber', nehezen tudtak feldolgozni :). Csodálatos, élményekkel teli hetet hagytunk magunk mögött. Talán kompenzálta a súlyosabb konzuli eseteket is, amik meglehetősen sok energiát bírnak elszívni... :)

anyu itt

Helyszíni tudósításunk kicsit szünetelt az elmúlt időszakban, de mentségemre szóljon, hogy nem a lustaság áll a háttérben. Minden úgy kezdődött, hogy ide látogatott anyukám :)
Végre valami életjel otthonról! 3 napos kiruccanása (szerencsére vagy balszerencsére döntse el mindenki magának) végül 5 naposra sikeredett, mert újabb tanulópénz árán ugyan, de megtanultuk, hogy az, hogy valahová leszáll a gép még nem azt jelenti, hogy ugyanonnan száll is föl (legalábbis Norvégiában) :)
Hétvégén nekiindultunk Norvégia középső részének. Egy kis faházban szálltunk meg, egy síközpont aljában, mivel nyár van, most nincsen hó. Az útbaigazítás, mely szerint "menj előre, a piros háznál kanyarodj be balra és a 3- kis faház lesz az", nem tűnt bonyolultnak, de miután a helyszínen kb. 3 tucat házra illett a leírás, vakartuk a fejünket... Hála azonban a világos éjszakáknak még éjfél előtt rátaláltunk, és a fáradságos út után kárpótolt a komfortos belső és a gyakorlatilag hangár méretű fürdő :)
Másnap ellátogattunk Borgundba, ahol egy XII században épült fa templomot (alias stave church kínai motívumokkal, lőrés ablakokkal és padló alatti temetkezőhellyel a viking kor hanyatlása utáni időszakból) csodálhattunk meg, mindezt pazar környezetben. Az időjárás volt a hab a tortán, amely mindenféle korábbi esetleges tévképet (hideg ország blabla) lerombolt a 26 fokkal és végig tűző napsütéssel. Gyengébb idegzetűek ezt a részt ugorják át.... szóval Tasnak még egy kis leégést is sikerült összeszednie... meg is mártózott gyorsan a habokban, na jó mondjuk úgy, hogy vett egy lábfürdőt :)

Irány a vidámpark!

Telenor, jó szokásához híven (állítólag) idén is a vidámparkba szervezte a családi napot. Szerencsére a család definíciója itt elég tág, így fullon volt a park, amely nem szűkölködött érdekes, és szerfelett vizes kalandokban (a képek azt hiszem magukért beszélnek) :) Istvánék bevállalták az első sort a hajós mókában, készült is a f ogáról egy szép panorámafelvétel a legjobb résznél. A képen látható hullámvasutat is kipróbáltam, mit mondjak, nem aludtam el rajta. A szokásos vánszorgós felmenetet követően volt két felkavaró hullámvölgy, ami tekintve, hogy 10 éve nem voltunk vidámparkban leporolta az adrenalinszintet. A napot a jó kis norvég hotdoggal zártuk (egész pontosan ("pölse med brö"), és a végére még egy fincsi goffri is jutott. Na persze a két és fél óra éppenhogycsak a móka belekóstolására volt elég, úgyhogy remélem még visszatérünk a nyár folyamán :)

újra itt

Rövid hazaruccanásunkat követően ismét visszatértünk e fagyos vidékre. Pont azalatt az egy hét alatt míg nem voltunk kitavaszodott így alig ismertünk rá Oslóra mikor leszálltunk. Szép zöldek a fák, de a látszat megtévesztő, mert reggelente még mindig 4,5 fok van.
Az időjárás nagyon szeszélyes, naponta 4szer 5ször változik, úgyhogy ha reggel borús időre ébredünk még zárhatjuk szép napsütéssel a napot. Hétvégén Fredrikstad-ot látogattuk meg. Kicsit gyorsra sikeredett a látogatás, mert akkora szél volt, hogy Tas szélkabátjával és egy megfelelő deszkával simán mehettünk volna vitorlázni. Tegyük hozzá, hogy azért ki lehet bírni ezt az időt is, ha az ember norvégnak születik, mert történetesen egy helyi menyasszony válpántos ruhában fotozkodott és a legkisebb jeleit sem mutatta a megfagyásnak :) (ja, és gyorsan, mielőtt megpróbálna bárki belelátni egy norvég párt az alábbi képbe, ők már kedves honi barátok egy gyönyörű magyar kastély kertjében).
Mint írtam ez az egy hét otthon nagyon gyorsan eltelt és nagyon kevés volt mindenre. Voltak kellemetlen pillanatok (pl. az adóbevallás elkészítése az új java alapú csodafejlesztéssel nem volt éppen gyaloggalopp),
de azért szerecsére a vidámabb részek domináltak.
Volt két örökös hűségfogadás, offisz vacsi némi krumplipálesszal fűszerezve és mély eszmecserék a Basa család legkisebb unokahúgával, Jázminnal :)

Bocsok

Gondoltunk egyet és meglátogattuk a múltkor talált házi kedvencünk hús és vér rokonait. Nem kellett sokat utaznunk, csupán két és fél órát és össze is futottunk velük az erdőben.
Na jó, nem egészen a vadonban, hanem egy vadasparkban találkoztunk velük és volt közöttünk szerencsére egy kerítés is.


Mint kiderült már nem alszanak téli álmot és délután két kis bocs is előkandikált a barlangból. Nagyon édesen bunyóztak egymással, meg is örökítettem őket nyomban.




A másik képen pedig egy kis sünit láthattok, amit az állatgondozó vitt körbe a parkban, hogy meg lehessen dögönyözni.

God påske! Kellemes húsvéti ünnepeket!

Két napja nem kényeztet el minket az időjárás, legalábbis Oslóban. Mindezt a Google műholdfelvételei is megerősítették, na de sebaj, elég nagy országról lévén szó, bíztunk benne, hogy azért lesz néhány napsütötte rész a húsvéti pihire.
Fogtuk tehát magunkat, nekiindultunk délnek és tettünk egy rövid túrát az egyébként páratlan szépségű Oslo fjord nyugati és keleti felén.


Ha nem is magyarországi hőfokkal, de igen-igen sok napsütéssel sikerült mindezt összehozni. Elsétáltunk Munch nyári "villájahoz", ami szerencsére semmiben sem hasonlított sikoly című alkotásához.
Egy tipikus partmenti hangulatos, sárga kis faházikó természetesen gyönyörű panorámával.


Majd túráztunk egy nagyot a haldeni várromoknál, egészen pazar erődítmény rendszert hoztak össze a svéd határ mentén, ahol több évszázadon keresztül csépelték egymást és próbálták tologatni a határvonalat, pontosan 1905-ig (érdekes, hogy még ekkor is erősítették a várat, és a munkát csak a békeszerződés aláírásával hagyták abba).



Figyelemre méltó továbbá az is, hogy a várat egyszer sem foglalták el hosszú története alatt. Néhány kép ízelítőnek :)